2010 augusztus 17. 16:10

A Szuperhősök megrontják a gyermekeinket – már megint!

„Nagy különbség van a mai filmek szuperhősei és a képregények szuperhősei között.” – mondta múlt vasárnap Dr. Sharon Lamb elismert pszichológus az Amerikai Pszichológiai Társaság éves konferenciájén San Diegoban, pont a szuperhős rajongók legszentebb zarándokhelyén. „A mai szuperhősök túlságosan hasonlítanak az akció hősökre, akik folyamatosan erőszakos tetteket követnek el; agresszívek, szarkasztikusak és ritkán beszélnek az emeriségért tett jótettek értékéről. Amikor nem viselnek kosztümöt ezek a férfiak, mint Iron Man, kihasználják a nőket, kérkednek a vagyonukkal és nagy kaliberű fegyverekkel érvényesítik a férfiasságukat.”

Míg a régi szép idők szuperhőseire felnézhettek a fejlődésben lévő lurkók, mert „amikor nem viselnek kosztümöt, ők is igazi emberek, igazi porblémákkal és gyengeségekkel,” addig a mai média a férfiasság egy nagon szűk értelmezését mutatja be, visszaélve azzal, hogy a fiatal fiúknak pont ebben a korban szükségük van a példaképekre a személyiségük kialakításához.

A média káros hatásairól szinte hetente lehet hallani vagy olvasni a bulvár médiában, mindig lehet rá számítani egy új és népszerű videó játék megjelenésekor, és el lehet vitatkozni azon, hogy kinek is kéne nevelni a gyereket, az iskolának a TV-nek vagy netalán a szülőknek. De ennek a tézisnek külön pikantériát ad, hogy a ’régi szép idők’ szuperhőseit nem sokkal a születésük után már pont ilyen károsnak találták a gyermekek zsenge elméjére. Az USA Szenátusának Kiskorú Bűnözés Bizottsága külön vizsgálta a képregények hatásait a gyermekekre a hírhedt 1954-es Képregény Meghallgatások során. A vádak alapját Fredric Wertham pszichiáter „Az ártatlanok megrontása” c. (Seduction of the innocent, 1954) könyve képezte, amiben hivatkozott a képregények burkolt és nyílt erőszakos és szexuális utalásaira és egy kalap alá vette a szuperhősöket az inkább felnőtt olvasóknak szánt horror és krimi történetekkel. Wertham könyve tele van olyan gyöngyszemekkel, mint hogy Batman és Robin között homoszexuális kapcsolat van, Wonder Woman leszbikus, Superman pedig anti-amerikai fasiszta. Wertham személyesen is részt vett a meghallgatáson, és közvetlen korrelációt vont a képregények és az kiskorú bűnözés között. Bár a meghallgatás nem vezetett hivatalos cenzúrához, a képregényipar, a hollywoodi MPAA-hoz hasonlóan bevezette a házon belüli cenzúrát a Comics Code Authority (CCA) formájában. A Comics Code előírta, hogy a jónak minidg győzedelmeskednie kell; a hatalom képviselőit (rendőrök, bírók, politikusok) nem lehet úgy ábrázolni, hogy az csorbítsa a tekintélyüket; a női alakot csak realisztikusan lehet ábrázolni megnagyobított testrészek nélkül; továbbá nem szerepelhetnek a történetekben vámpírok, zombik, vérfarkasok, stb. A kód sok képregény műfaj vesztét okozta, és évtizedekig uralták a médiumot azok a mesterségesen megtisztított szuperhősök, akikre Lamb valószínűleg gondolt. Egy 1971-es három részes Pókember történet volt az első, ami bemutatta a kábítószerek negatív hatásait, és hozzájárult a kód fokozatos lazításához, aminke hála olyan képregények is születhettek, mint a Watchmen, Transmetropolitan vagy Sin City.

Bár Lamb és szerzőtársai tanulmánya 674 8-14 év közötti fiú részvételével készült és szakmailag teljesen korrekt, nem úgy, mint Wertham anekdotákon és előítéleteken alapuló könyve, nem árt észben tartani, hogy nem feltétlenül jó, amikor külsősök próbálnak befolyásolni egy médiumot, amit egészen máshogy értelmeznek, mint annak rajongói. Mindenestre nem kell sokáig félteni a következő generációkat, Matthew Vaughn, a Kick Ass és X-Men First Class rendezője már a múlt héten megósolta, hogy hamarosan lecseng a szuperhősök ideje, mert a közönség egyszerűen rá fog unni a témára. De semmi vész, a horizonton tól már biztos ott leselkedik a következő audio-vizuális horror, hogy megállítsa az ártatlan gyermekeket a fejlődésben.

[ Filmdroid ]