HA/VER    Kritika

A tizenéves Kick-Ass ars poeticája is végtelenül egyszerű: azt akarja, hogy végre árnyéka legyen, ezért aztán maszkot húz és lemegy az utcára rendet rakni, hogy aztán olyan fájdalmasan szembesüljön a rögös valósággal, mint Arnie Jack Slaterje, mikor a filmvászonról lelépve beöklözi egy taxi ablakát.

 

Szerencsére Matthew Vaughn még véletlenül sem farag hőst a srácból, meghagyja jóravaló, ám szerencsétlen geeknek, akiből végül olyan, akár realistának is nevezhető dolgok katalizátora lesz, melyekből végső soron emelt fővel keveredhet ki anélkül, hogy a néző száját akár egyszer is elhagyná az, hogy "na persze".

 

Ennek ellenére, vagy ezzel együtt a KICK-ASS nem komoly film: nem jár a BEGINS-ek nyomában, ugyanakkor nem is merül el a gótikus/szürreális képregény-drogok világában, ehelyett típusfigurákat ruház fel olyan szociális/kulturális jegyekkel, melyek korunk fiataljait vezérlik: a YouTube-nak, facebooknak, MySpace-nek és egyéb közösségi pódiumoknak hála manapság mindenki szót kérhet magának, és Kick-Assból is úgy lesz sztár, mint abból a feka nuncsakusból, aki hátraszaltó közben pofára esett: a hülyeségének híre megy a világhálón.

 

A KICK-ASS kőkemény, de színpadias akciójelenetekkel, szemérmetlen, a kilencvenes évek szókimondóságát idéző szövegekkel és kocsmahumorral felvértezett szatíra, amely a maga nemében egyedülálló lenne, ha a filmben szándékoltan kifigurázott képregényközhelyek felsorakoztatása miatt egy idő után nem válna maga is kissé közhelyessé.

 

forrás: AeonFlux.freeblog.hu