Kritika: Perzsia hercege: Az idő homokja (2010)

Ettől függetlenül egy film rendelkezhet megoldásokat igénylő kihívásokkal, de ez sajnos nem olyan. Egy nyári blockbusternek ugyanakkor azt sem lehet felhánytorgatni, ha a "dőlj hátra és élvezd" jelmondatot követi, eme produkció esetében viszont csak az egyik érvényesül: dőlj hátra, ugyanis kiadós hosszúságú filmet kapsz a pénzedért (valahol két óra környékén), ahhoz viszont, hogy élvezd, vagy olyan fiatalnak kell lenned, hogy még anyád nyomja ki rajtad a pattanásokat, vagy pedig elképesztően kisigényűnek.

Jerry Bruckheimer egyszer már csinált világszenzációt egy hullámvasút filmre adaptálásából, de a PIRATES OF THE CARIBBEAN sikeréhez jókora löketet adott Johnny Depp utánozhatatlanul egyéni figurája , a PRINCE OF PERSIA-t viszont egyedül Jake Gyllenhallnak kell elcipelnie a hátán, és az egykori Donnie Darko hiába gyúrta dömperré magát, hiába szexizik hosszú, ám a mostoha időjárás ellenére töredezettségmentes hajkoronájával, annyira illik egy megaprodukció origójába, mint teszem azt, Woody Allen. Szegény srác többnyire kaszkadőr nélkül parádézik a kontinensméretű akadálypályán és rendre grimaszol meg beszólogat (leginkább partnerének, a de-szívesen-lekevernék-neki-két-sallert-de-azért-megvigasztalnám-utána Gemma Artertonnak, aki akkor is felesel, amikor épp nincs is mire). Szóval Jake odateszi magát, de mindezt patikamérlegen adagolt kimódoltsággal teszi, nehogy véletlenül akár egy pillanatra is beleélhesd magad a kalandba.

A film jó ideje dobozban van (eredetileg tavaly nyáron akarták bemutatni), és olvasatom alapján csupán a speciális effektusokra gyúrtak rá, pedig jó lett volna, ha a sztorit is megbikázzák, amelyben csak úgy hemzsegnek a közhelyes fordulatok (csak nem az lesz a főgonosz, akinek még egy átlagos moziba járó is tudja a nevét?) és figurák (Alfred Molina a nagyszájú, pénzéhes és testes arab szerepében "vicceskedik"), no meg a következetlenségek (az időt visszatekerő tőr már a második használat során felrúgja az elsőnél gondosan lefektetett szabályokat), a vérszegény poénokról és futószalagon tilitolizott drámácskákról nem is beszélve.

Az még a kisebbik baj lenne, hogy a történet is és a karakterek is alibik, melyek egy-egy látványos akciójelenethez vezetnek, csak hogy eme akciójelenetek is annyira laposak és unalmasak, hogy tulajdonképpen ők is csupán alibik ahhoz, hogy ezt a szürke, fűrészpor ízű valamit nagy nyári blockbusterként aposztrofálják. A részemről: majd ha hó esik Perzsiában*

írta: AeonFlux.freeblog.hu

megjegyzésed ...

Filmet vagy szereplőt ill. hozzátartozó híreket keresel?
Segítségünkkel megteheted.

Felhasználói név:
Jelszó:

Új regisztráció
Elfelejtetted jelszavad?

Bejelentkezés